sokat a miszőkénk. előnyeit nyilván senkinek sem kell bemutatnom, de ő is a legfontosabbakat szem előtt tartva alkalmazza ezen közlekedési eszközt. ezek pedig csak a rend kedvéért, gazdasági, környezetvédelmi és közérzeti szempontok.
bicajos szőkeségeit megpróbálom összefoglalni itt egyben, ami persze nem zárja ki, hogy a jövőben nem lesznek még hasonló történések vele és a kétkerekűjével.
a bicaja tulajdonképpen semmi extra, nem egy értékes darab. funkcionális szempontból viszont tökéletes. van két kereke, lámpái, lehet hajtani, fékezni is lehet, a maga modern módján, a kormányon elhelyezett első és hátsó fékkarral, kosara is van, sőt nem olyan régen beruháztunk egy kis extra tuningra, csinos hátsó bicajos táskákkal is felszerelvényeztük. igazán sikkes, na.
semmi extrássága ellenére, még csak a márkáját sem tudnám megnevezni, történt egyszer, hogy ellopták. igen csak elkeseredett. de ezzel mindannyian így lettünk volna.
egy új bicikli nem két forint, családi vonalon viszont kapott egy igen vagány, használt, kontrás, városi kergetőt. nekem nagyon tetszett, ő annyira nem volt oda érte. talán méretileg nem hozzá szabták, de az igyekezet meg volt benne, hogy hozzászokjon.
egy dologgal volt gondban, ez pedig a fék, ami ugye kontrás. tudvalevő, hogy ez nem egy bonyolult dolog, könnyen irányítható, stb. de neki nem ment. szerinte, ezt nem lehet normálisan használni, mert a bicikli túl gyorsan és túl hirtelen áll meg. effektíve, amikor ő fékez, inkább egyből le is ugrik a bicikliről. mókás látvány, meg kell hagyni.
próbáltam neki elmagyarázni a használat mikéntjét, meg gondoljon arra, hogy a kocsiban sem úgy fékez, hogy egyből lenyomja tövig a fékpedált, de csak nem ment neki... maradt a maga által kifejlesztett fékezek és leugrok a bicikliről modellnél.
mire ezt megszokta volna, egy csodás véletlen, vagy mázli, vagy szerencse folytán meglett az elveszettnek hitt régi bicaja.
azóta nagyon vigyáz rá és igyekszik a járgányát nem kitenni a rabolóknak. éppen ezért a nálam tett, igen gyakori látogatások alkalmával sem hagyja kint az utcán, hanem képes a sok-sok lépcsőn fel, majd le, majd újra le és visszafelé sokat fel, majd újra le útvonalon végigcipelni. vagyis a végigcipelni kifejezés nem helyes, hiszen ezt is csak a maga szőke módján teszi, egyáltalán nem megkönnyítve a dolgát. mégpedig ez úgy történik, mintha azok a fránya lépcsők nem is volnának, hanem csak emelkedő és lejtő lenne. tolja, taszigálja, gurítja, majdnem magával rántva a mélybe. veszélyes és meglehetősen mókás látvány. párszor már volt szerencsém végignézni.
majd ezt megunva, demonstrálni próbáltam neki, a fel-levitel leghatékonyabb módját, hol, mit fogjon meg, majd emelje fel és mennyivel könnyebb és gyorsabb lesz. hááát, majd meglájtuk, egyelőre a gyakorlás fázisában vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése