kertje is van a miszőkénknek, nem is kicsi és nem is kevés fűvel, fával. amit ugyebár gondozni kell, nyírni, metszeni, leszedni, satöbbi. nincs még benne gyakorlata, de majd idővel lesz, tudom. a maga módján biztosan.
a múltkorában, amikor az első termések megjelentek a gyümölcsfáin, büszkén vezetett körbe, hogy nézd nem csináltam velük semmit és mégis mennyi meggy, cseresznye, alma, körte, megaminden, ami fán terem. de hát a gyümölcsök már csak ilyenek, maguktól teremnek...
na, de nem is a kertészeti tudás itt a lényeg, hanem, hogy már annyira akartunk kerti mulatságot barátokkal, nagy tűzrakással, bográcsozással, csillagokkal, fűben fekvéssel, hogy a végén csak megszerveződött. a feladatok ki is lettek osztva, ki, mit csinál, mit szerez be.
majd a mulatság délutánján enyhe aggódással a hangjában hív, hogy a tűzhöz, bográcsozáshoz kéne fa, de neki az szerinte nincs...
hát mondom az nem kis baj, és valóban kéne...
majd felhasználva egy másik baráttal folytatott telefonos segítséget, kiderült, hogy van neki, a padlásán, csak le kell hozni.
mert, hát idő és barátok kellenek ahhoz, hogy az ember megismerje az otthonát és tudatában legyen minden egyes, apró részletének, szegletének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése