mosogatógép árnyoldalai

azt gondolom, minden valamire való háziasszony rendelkezik mosogatógéppel. elmúltak már azok az idők, amikor több ellenzője volt, és ráébredtünk a jótékony hatásaira, amik szerény tapasztalatom szerint, hogy sokszor tisztábbra mos, mintha kézzel csinálnák, sokkal kevesebb vizet fogyaszt, mint a kézi és nem mellesleg időt nyerünk vele, nem is keveset. persze a ki és bepakolás nem mindig a szívem csücske, meg néha kiad olyan hangot, amitől az este csendjében néha megijedek, de a sok jó mellett ezek eltörpülnek.

a miszőkénk háztartása is rendelkezik eme csodatalálmánnyal és a jótékony hatásairól is a fent leírtak szerint vélekedik, ám nála vannak sötét, árnyoldalai is ennek a ketyerének, amivel én még nem találkoztam.

a bepakolás helyes kisakkozásával elég jól megbirkózik, láttam már párszor, bár megjegyezem, ha én pakolnám, akkor lehet több is beleférne, de ahány ház, annyi szokás, hogy a közhelyeket se hagyjuk elfeledni. és akkor az árnyoldalai:
egy alkalommal, amikor nála voltam, pont működésbe helyezte a gépezetet, majd miközben csacsoráztunk, volt egy fura hang, amit, mint mondta, már többször hallott, de azzal magyarázta, lehet egy műanyag edény, ami megmozdult... lehet.  bevallom ezzel én is hasonlóan voltam, de továbbgondoltam és rájöttem a fura hang magyarázatára, amit meg is osztottam vele. ez pedig, hogy akkor pottyan a mosogatógépbe a tabletta. elfogadhatónak találta a magyarázatomat, merthogy kicsit furcsállta, hogy minden mosogatásnál ugyanaz történik.

egy korábbi alkalommal nála maradt egy salátás porcelántálam, majd amikor visszakaptam, nem volt hibátlan, csorba volt, több helyen is. meg is kérdeztem tőle, persze nem számon kérően, hogy mi történt.

a válasza a következő volt:

- neked nem szokta a mosogatógép kicsorbítani a tányérjaidat? mert az enyém igen.

néztem rá kérdőn, hogy én még ilyennel nem találkoztam, pedig nekem is már régóta van mosogatógépem.

de persze lehet, hogy az ő gépe ilyet is tud.

sőt, az övé még olyat is tud, hogy elgörbíti a tüskéket, ahova ugyebár a tányérokat kell beállítani. mert amikor rákérdeztem, hogy ezekkel, meg mi a szösz lett, azt mondta, hogy ő nem tehet róla.

telefon

na az a füléhez van nőve szinte mindig, ha épp nem hagyta otthon, vagy  jégeső idején nem esett a kocsijában az ülés alá, vagy épp a hatalmas dolgozóstáskájában nyelte el egy fekete lyuk, mert ezek a fekete lyukak aztán fel tudnak bukkanni bárhol és bármikor. 

alapjáraton van neki, ha jól számolom három száma is, mert az egyikkel ezzel, a másikkal amazzal beszél ingyen, meg aztán van a céges. majd amikor betört az okos telefonok szele a miszőkénk világába, na akkor jött el az igazi baj. mondta is párszor, hogy basszus okosabb, mint én... mert volt egy-két dolog, amit vagy nem tudott, hogy került oda, vagy nem tudta, hogyan kell használni.

aztán, amikor a cégese lett okos és kapott végtelen beszélgetési lehetőséget abárkivel, kis országunk határain belül, akkor végre felszámolta a régi számait és telefonjait. mondtam végre, mert ezzel megszűnt a paralehetőségek száma, tekintve hogy képes volt bárhol, bármikor a táskájában derékig eltűnni nem kevés szitkot kimondva, miközben a telefonjai hol egyikét, hol másikát kereste.

na, persze most sincs ez másképp, csak a telefonok száma lett egy. keresni azt is szokta és félteni is, mert, hogy okos és drága és még ráadásul céges is.

munkájából adódóan is sokat beszél rajta, de alapjáraton is, mert mindig van valami nagyon fontos, halaszthatatlan, egyedül nem eldönthető probléma, amit meg kell vitatni valakivel.

természetesen velem is folytat ilyen beszélgetéseket, nem is keveset... (nem véletlen e róla írott blog, hiszen az élete nyitott könyv előttem) de számtalan olyan eset volt, amikor én éppen hazaérkeztem pl. egy fárasztó teljesítménytúráról és meséltem volna neki, de éppen telefonált... lelkisegély xy-nak... súgta felém... minnyá befejezem... és csak beszélt, csak beszélt...

és azt is láttam már, hogy szinte minden házimunkát, konyhai teendőt képes úgy végezni, hogy közben telefonál. sőt sminkelni is tud közben, bicajozni is és még vezetni is tud, de erről majd egy külön posztban, mert jajjj, ez is megér egy bejegyzést.

a  legjobban azon csodálkozom, hogy még nem gondolt arra, vagy nem hatalmasodott el rajta az az érzés, hogy a sok telefonálás valami bajt okoz az ember fejében... vagy vajon mit szólna hozzá, ha szerveznék neki egy napot szigorúan telefon nélkül?