2013. július 10., szerda

telefon

na az a füléhez van nőve szinte mindig, ha épp nem hagyta otthon, vagy  jégeső idején nem esett a kocsijában az ülés alá, vagy épp a hatalmas dolgozóstáskájában nyelte el egy fekete lyuk, mert ezek a fekete lyukak aztán fel tudnak bukkanni bárhol és bármikor. 
alapjáraton van neki, ha jól számolom három száma is, mert az egyikkel ezzel, a másikkal amazzal beszél ingyen, meg aztán van a céges. majd amikor betört az okos telefonok szele a miszőkénk világába, na akkor jött el az igazi baj. mondta is párszor, hogy basszus okosabb, mint én... mert volt egy-két dolog, amit vagy nem tudott, hogy került oda, vagy nem tudta, hogyan kell használni.
aztán, amikor a cégese lett okos és kapott végtelen beszélgetési lehetőséget abárkivel, kis országunk határain belül, akkor végre felszámolta a régi számait és telefonjait. mondtam végre, mert ezzel megszűnt a paralehetőségek száma, tekintve hogy képes volt bárhol, bármikor a táskájában derékig eltűnni nem kevés szitkot kimondva, miközben a telefonjai hol egyikét, hol másikát kereste.
na, persze most sincs ez másképp, csak a telefonok száma lett egy. keresni azt is szokta és félteni is, mert, hogy okos és drága és még ráadásul céges is.
munkájából adódóan is sokat beszél rajta, de alapjáraton is, mert mindig van valami nagyon fontos, halaszthatatlan, egyedül nem eldönthető probléma, amit meg kell vitatni valakivel.
természetesen velem is folytat ilyen beszélgetéseket, nem is keveset... (nem véletlen e róla írott blog, hiszen az élete nyitott könyv előttem) de számtalan olyan eset volt, amikor én éppen hazaérkeztem pl. egy fárasztó teljesítménytúráról és meséltem volna neki, de éppen telefonált... lelkisegély xy-nak... súgta felém... minnyá befejezem... és csak beszélt, csak beszélt...
és azt is láttam már, hogy szinte minden házimunkát, konyhai teendőt képes úgy végezni, hogy közben telefonál. sőt sminkelni is tud közben, bicajozni is és még vezetni is tud, de erről majd egy külön posztban, mert jajjj, ez is megér egy bejegyzést.
a  legjobban azon csodálkozom, hogy még nem gondolt arra, vagy nem hatalmasodott el rajta az az érzés, hogy a sok telefonálás valami bajt okoz az ember fejében... vagy vajon mit szólna hozzá, ha szerveznék neki egy napot szigorúan telefon nélkül?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése