2016. január 31., vasárnap

graffitizett is

már nem is tudom honnan keveredtünk tegnap este a beszélgetés során a graffitikhez... ja de, hogy márciusban megyünk Győrbe Timi barátnőnkhöz... mindenesetre ismét újat tudtunk meg imádott szőke barátnőnkről:
- egyszer voltam egy barátnőmmel Győrben egy graffiti fesztiválon. tök jót csináltunk... de meg volt bundázva, szóval nem mi nyertünk.
és persze mindezt olyan magabiztosan meséli, hogy egy percig se merjük feltételezni, hogy bárki jobb lehetett volna náluk... ;)

2016. január 22., péntek

harmónia

tegnap a közös spontán shoppingról hazaérve, letelepedtünk a nappalimban. én kávét főztem, miközben beszélgettünk, illetve élő telefonos kapcsolatban voltunk a pasijával. drága barátnőm körbejár, megnéz megtapogat mindent, majd megjegyzi nekem is illetve a telefonba a pasijának (továbbiakban M.) is:
- kurva szép az Ivi aloe verája! mit csinálsz vele, hogy ilyen szép? meg a banánfád is, meg a többi növényed is!
válaszként nem tudok velős magyarázattal szolgálni:
- biztos itt jobbak a rezgések, vagy mittomén...
M. telefonon hozzáteszi:
- dehát tudod, hogy Ivi beszél a növényeihez, meg sörrel tisztítja a leveleiket...
persze a rezgéseken felhúzza magát és közli M-el:
- M. hallod, nálunk nem jók a rezgések?! mit csináljunk? 
és közben megint körbejárja az egyébként nem nagy nappaliétkeződolgozóvendég-szobahálószobaként funkcionáló szobát. csendben megdicséri az asztalterítőmet, az újonnan felaggatott ajtódíszeimet és várja M-től a megnyugtató magyarázatot. majd kissé idegesen felkiált:
- olyan kurva jó harmónia van itt, hogy minnyá megölöm magam...

2016. január 11., hétfő

a jó kávéfőző

már többször megbeszéltük drága barátnőmmel, ahogy idősödünk, köhüm... bocsánat érünk, szépülünk, egyre inkább leszünk igényesebbek több dologra. kezdődött ez valamikor évekkel ezelőtt az alkohollal, pontosabban a borral. szépen rájöttünk, hogy sokkal élvezetesebb egy pohár remek bor, mint sok pohár nem jó bor. majd a paletta bővült és egyre inkább azt éreztük mind a ketten, hogy  a magára valamit is adó nő igen is megérdemli, hogy jó minőségű legyen az az adott dolog.
ebbe a sorba tartozik a kávéfogyasztás is. egyrészről nem mindegy, hogy milyen kávéból főzi az ember lánya a kávét, aztán ahogy ez bevésődött és a hétköznapok részévé vált az otthoni kávéfőzésben valamint a kávézó kiválasztásában is, tudtuk már azt is, hogy a jó kávéhoz jó kávéfőző is kell. de minden idő és pénz kérdése.
és az idő eljött miszőkénk életében, és a jézuska meghozta számára a vágyott jó kávéfőzőt.
lelkesen újságolta is, az ünnepek elteltével, hogyaztánmostmár menjek már hozzá, mert isteni kávét tud főzni a masina.
és hát mire valók a barátok és a december, naná, hogy mentem kávézni és csacsogni.
a masina szép és nagy és ott frissen darálja a kávét a kívánt finomságúra, és választható az erősség, egy vagy két adagot főzzön, és van külön tejhabosító kallantyúja is, na meg persze kijelzője, ahol mutatja, hogy mi van, hol tart épp, vagy mi készül.
amikor mindezt megláttam, már kezdett is gyanússá válni a dolog... de lelkes voltam és nagyon vágytam egy jó tejhabos kávéra.
édesem állt, vagyis inkább görnyedt, hajolt a masina előtt, nézte, nyomkodta... várt valami jelre, aminek meg kellene jelennie a kijelzőn... gőzölt, habosított legalább is azt hitte gőzöl és habosít, majd a másik adagolón várta, hogy jöjjön a kávé... 
majd megkaptam.
azt mondta: 
- uhh, a gőzölés, habosítás még nem megy, nem emlékszem mit mondott az öcsém, mit hova kell tekerni... és habosítás helyet vizet ad a tejhez...
nekem mindenesetre ízlett, mert még így is fényévekkel finomabb volt, mint amit otthon főzök.
majd egy másik alkalommal még december végén, amikor nála éjszakáztam, nagyon vártam a reggelt, hogy isteni kávét kaphassak. gondoltam magamban, már biztos sitty-sutty tud mindent.
ülök az asztalnál, várom a kávét... miszőkénk görnyed, hajol a masina előtt, nyomkod, motyog...
majd kérdezem:
- drágám, nem kéne a használati útmutatót elolvasni, ha már nem emlékszel pontosan, hogy mit mutatott az öcséd?
mire ő:
- jajj, az olyan hosszú és sok idő lenne elolvasni... 
én a fejemet fogva:
- nemááár?!!? de akkor a későbbi bosszúságoktól kímélnéd meg magad és legalább tudnád, hogy mit hova és hogyan?
miszőkésen tüstént jött a válasz:
- nekem ilyenekre nincs időm... és letette elém a kávét. (imádom)
majd pár perccel az üres pohár felett azt mondta:
- ez nem lett olyan jó, azt hiszem túl vizes lett, főzök egy másikat. kérsz?

(menjetek kávézni hozzá!!!)

reloaded

kissé elhanyagoltam a kedvenc barátnőmről szóló blogot... még mindig ám a barátnőm, nem ilyesmi van a háttérben. sőt az sem, hogy megváltozott volna, és tudja pontosan, hogy mit hol kell bekapcsolni, mi, hogyan készül, vagy éppen minek mi a jelentése... nem, nem erről van szó. él és virul, a termoszt azóta sem tudja rendeltetésszerűen használni, legutóbb is inkább letekerte a tetejét, nemhogy megnyomta volna azt a kis gombot, és úgy öntött a vacogó hidegben nekem teát... és még sorolhatnám és fogom is. szóval sok-sok nagyon mókás, a nevetéstől  szinte sírós történet van a hátunk mögött. csak épp én voltam lusta, vagy épp kevesebb idővel rendelkező... de mostantól felpörgetjük a blogot és igyekszem naprakész lenni drága szőke barátnőm megörökítendő csetlés-botlásaiból, hogy az erre éhes rajongók ne csak a régmúlt sztorijait olvassák rongyosra a bonyolult éteri univerzum lapjain.