2013. augusztus 29., csütörtök

tegnap este

eltelt majdnem az egész nyár, anélkül, hogy összejöttünk volna mi hárman. pedig előtte, nem telt el úgy hét, hogy ne lett volna közös program. de a nyár ilyen.
na, de tegnap sikerült. hamar ki is találtuk mit sütünk, édeset és sósat, pálinkához, borhoz. leegyeztetve miszőkénknek mi van otthon. semmi. mert hát ő egyedülálló, bocs, nem is, mert már van lovagja. de nem egy konyhatündér. még az alapvető élelmiszerekből és hozzávalókból sem tart otthon. túléléshez neki elég a vaj, paradicsom, tej, tampon, hova. más nem nagyon szokott a hűtőjében lenni.
na, mindegy is. a listát megkapta, mit szerezzen be az estéhez. a biztonság kedvéért a boltból még felhívott, ahol mindössze még két hozzávalót kellett volna megjegyeznie, amit többször megismételtem a rögzülés végett, de nem sikerült. a vaj és a liszt kettősből a lisztet elhibázta, pedig kihangsúlyoztam, hogy sima, búza és nem rétes, majd még memorizálta is, hogy nem rétes. persze ki lehet találni, rétest hozott.
majd telefonos segítséget kérve a gourmé barátnőmtől, valamelyest megnyugodtunk, mert így is elkészíthető a süti, de persze nem lesz olyan, mintha az eredeti, recept által írt lisztből készítenénk. omlósabb és szárazabb lesz, lett.
majd miután majdnem minden előkerült a sütihez, megjegyeztem a szőkének, hogy azért biztosamituti elhoztam ezt a megbontott sütőport és vaníliacukrot is, bár jelezte, ilyenek vannak neki is.
szúrós szemekel rám nézett és azt mondta:
- nem bíztál bennem mi?!
és hát persze, jól tettem, hogy elvittem, mert vaníliacukron és egy 2005-ben lejárt szódabikarbónán kívül más nem volt a süteményes dobozkájában.
ez van, ebből sütünk, gondoltam. valami csak lesz belőle.
összeöntöttem, amit kellett, megolvasztottam, amit kellett, már csak a keverés volt hátra. napvége, este lévén, már bevallom én is átmentem szőkébe, mert nehezen ment a fogalmazás, egyértelmű kérés, de a gyakorlott, házias, valaha már sütött, főzött ember rájött volna mit akarok...
- turmixgéped van?
- van.
és felmutat a szekrény tetejére, ahol valóban egy turmixgép volt. aprításra, darabolásra szolgáló.
persze én nem erre gondoltam, hanem a konyhai robotgépre, gépi habverőre, de mint mondtam, már én is szőkültem.
- nem, nem ilyen, hanem amivel a süteményeket szokták kikeverni.
- jajaa, tudom, kaptam olyat a mamámtól. 
és kihúz egy dobozt, amiben a konyhai eszközeit tartja. én csak az eszköz végét láttam, de megörültem, hogy igen, azaz.
elővette.


ez a mini habverő nem volt nagyobb 10 cm-nél. majdnem fetrengtünk a röhögéstől.
- ez nagyon édes, babadarab. de én arra gondoltam, amit tudod be kell dugni a konnektorba és kettő hasonló bizbasz áll ki belőle.
itt már átmentem kézzel, lábbal mutogatásba is, mire rájött, hogy mire gondolok. és volt neki.
a süti elkészült, isteni lett, bár kicsit száraz.
az este folyamán még egy dologra megtanítottuk a miszőkénket, mert ezt sem tudta, hogy a szilva nem a fáról, hanem a földről szedve jó, mert akkor már tuti érett.
- tuudod, hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról...

2013. augusztus 17., szombat

váratlan telefonhívás

miszőkénk a minap váratlanul, minden előzetes indok nélkül felhívta a Bálintot, aki munkáját félbehagyva felvette a telefont.
- helló szőke!
majd a szőke zaklatottan, hadarva:
-helló Bálint! ne haragudj, de most nem érek rá, majd később visszahívlak...
és minden további információ és közlemény hiányában le is tette a telefont. Bálint pedig a meglepettségtől és a tartalmas beszélgetést nem tudva hova tevé, jobb híján megosztotta a kollégáival, akik hangos kacajjal nyugtázták miszőkénk aznapi aprócska szösszenetét.

2013. augusztus 6., kedd

jegeskávé

több nap nemtalálkozás után végre sikerült elcsípnem a szőke csajt egy kávéra. a trópusi meleg miatt mindketten egy jegeskávéra vágytunk. miután találtunk egy árnyékos helyet én gyorsan fel is térképeztem a kínálatot, van-e az áhított ital. volt. benne mindennel, amire vágytam. kávé (dupla, biztos, ami tuti), vaníliafagyi és tejszínhab. mert hát miből is állhatna a jegeskávé.
majd belekezdtünk a sztorizásba, közben megkért lakkozzam már ki a jobb kezén a körmeit. kérdezte gáz-e, hogy itt és most, de mondtam ugyan...
hamar a pincér is megjelent. lakkozva leadtunk a rendelést.
majd a miszőkénk megkérdezte:
- vaníliafagyi van benne?
pincér és én is válaszolunk:
- van.
- és tejszínhab a tetején?
pincér és én erősen mosolyogva válaszolunk:
- van ám.
majd miután a pincér távozott, rám nézett és azt mondta:
- csak szeretem tudni mi van benne.