2014. szeptember 8., hétfő

van neki, ez már biztos

egy közös barátunknak, Bálintnak meséltem, hogy képzelje el, a szőke barátnénknak találtak a fejében, az agyában valami nem odavaló dolgot, de aggodalomra semmi ok, egyelőre és remélhetőleg később sem lesz ott útban és nem fog okozni semmilyen galibát.
majd próbáltam részletezni, hogy milyen vizsgálatokon volt, MR, stb., meg, hogy az egész honnan is indult. szerette volna tudni, hogy mi a fenétől zsibbad a keze folyton.
majd Bálint csak annyit mondott:
- akkor ezek szerint van agya? bizonyíték van rá, hiszen kimutatta a gép!

220 cm?

egy partyra igyekeztünk, ahol a miszőkénk egyik darabjának a sikerét és díját ünnepeltük. mielőtt csatlakoztunk volna az ünneplő társasághoz, kapott egy telefont, amiben megkérték, hogy hozzon már magával egy lámpát, meg hosszabbítót 220-hoz.
már a lépcsőn caplattunk, kezében a lámpával és a hosszabbítóval, amikor megkérdezte.
- figyeljetek, ez biztos, hogy 220?
majd a pasija és én is, szinte egyszerre csitítottuk magunkat...
- ne válaszoljatok, ne tegyetek fel kérdéseket neki!

2014. június 1., vasárnap

bömös

lelkesen meséltem egy sztorit kedves szőke barátnémnak, hogy minap, amikor az ebemet sétáltattam egy bömös* mellett megállva, várva, hogy ebem kiszimatolja és kellőképpen oldalba pisilje a fűcsomót, a bömösben ülő három napszemüveges fickó, szinte tök egyszerre tolta le a orráról a napszemüveget, amikor megálltunk mellettük. nagyon vicces volt a látvány. bevallom nem tudtam, hogy a kék hajam, vagy a világítós sárga dzsekim, vagy az ebem, vagy mi magunk és egész jelenségünk váltotta ki belőlük a végigmérő, szájtátós tekintetet. én magam egy mosollyal, ebem meg egy pisivel reagálta le a pillanatot. majd továbbsétáltunk.
szőke barátném nevetett, tetszett neki a sztori, de némi hatásszünet után megkérdezte:
- de mi az a bömös?

*szintén szőke, vagy eme szleng kifejezést nem ismerők kedvéért: bömös=BMW típusú gépkocsi.

2014. május 18., vasárnap

2014. április 29., kedd

lejárt műszaki

miszőkénk felhívott, hogy átjöhetne-e hozzám aludni egy órát. a szokásos, főpróbahetes őrület... 
megnyugtattam, hogy bátran, mi nem fogjuk zavarni, bölcsiből hazaérve a gyerekemet úgysem lehet a lakásba terelni, mert az udvar és a kert teljesen lefoglalja. így is volt, kihasználva a kintlétet, rávettem a törpét, hogy kertészkedjünk, ültessük el a petrezselymet, salátát és készítsük elő az ágyásokat a palántáknak. épp mikor végeztünk, akkor ébredt fel drága szőke barátném. megetettem levessel, főztem neki kávét, és a szokásos röpke csevej is belefért. amit panaszosan kezdett:
- képzeld, nincs kocsim.
- hogy-hogy? mi van már megint a kocsiddal? kérdeztem.
- egy hónapja úgy járok az autómmal, hogy lejárt a műszakim.
- lejárt? de hát miért nem írtad fel valahova?
- amikor reggeltől estig dolgozok, alig vagyok otthon, azt sem tudom, mi van, képtelen vagyok még erre is figyelni, hogy a műszaki mikor jár le... mások ezt hogyan csinálják?
majd megtudtam, hogy a pasija már el is vitte műszakiztatni a kocsit. probléma megoldva. 
indulás előtt, tudattam vele, hogy hétvégén a közös barátnőnk hozza az új pasiját bemutatásra, jó lenne, ha ott lenne. 
- oh, szivem, tudod, hogy főpróbahetünk van... hívjál majd még föl emiatt.
majd útjára bocsátottam, de ahogy kiléptünk a teraszra, megláttuk, hogy esik az eső (nem vészes, csak záporka). kért egy esernyőt. adtam neki egy olyat, ami nem fog hiányozni, ha elhagyná vagy eltörné, vagy kifújná a kezéből. mielőtt a kezébe adtam, a biztonság kedvéért felhúztam. 
nem telt el pár perc, talán éppen kijutott a házból, amikor csörög a telefonom. a miszőkénk hív.
- na, mi van?? mit hagytál itt? kérdeztem.
- semmit, csak elállt az eső, visszaadnám az esernyőt.
jómagam értetlenül állva csak annyit tudtam mondani:
- most már akkor vidd magaddal, jó?


2014. április 24., csütörtök

a szörp, mint olyan

tegnap délután drága szőke barátném megsétáltatta az ebemet, és még egy röpke csevej belefért, mielőtt elrohant volna a dolgozóba.
a gyerekem kedvesen kérte, hogy adjon neki ibolyaszörpöt, amit meg is talált. kérdezte, hogy ki kér még, majd kifordult a konyhába.
röpke pillanat múlva egy pohárnyi tömény szörppel a kezében, fanyar ábrázattal az arcán azt kérdezte:
- ezt hígítani kell?
mi meg a pasijával együttérzően összenéztünk, és egy halk jaj sóhajjal mindketten a fejünkhöz kaptunk.

2014. február 28., péntek

pedig beszél és ért is angolul... de ugye szőke

minap meglátogatott szeretett szőke barátném, hogy megnézzen engem is, meg a frissen átalakított lakásomat, galériaágyastól, gyerekszobástól.
majd miután mindent megcsodált, az új helyre került kanapén ücsörögve igyekeztünk gyorsan átcsacsogni az elmúlt hetek történéseit. a kanapé fejfáján ideiglenesen elhelyezett képek között meglátta a falinaptáramat, majd a kezébe véve átlapozta, megcsodálta, hogy milyen fasza, milyen egyszerű.


és azt kérdezte:
- de mi az a SMTWTFS?
erre én:
- most komolyan kérdezed?
mire ő:
- jaaa, hogy azok a napok?!

2014. január 10., péntek

van szőkébb

idén tegnap találkoztam először szeretett szőke barátnémmal. pár óra alatt próbáltuk bepótolni az elmúlt heteket. megnyugodtam, mert nem lett komolyabb és megfontoltabb azokban a dolgokban, amitől ő a miszőkénk
amin a leginkább nevettem, hogy még mindig azon kísérletezik, hogy mivel tudná karbantartani haja szőkeségét. volt neki egy kedvenc csodaszere, bolti, (mondta milyen márka, de nem emlékszem) amit megszüntettek, pedig állítólag tényleg használt. csak ráspriccolta a hajára és kész, működött, ragyogó lett szőkesége. azóta kísérletezi ezzel-azzal. a citromos pakolást alkalmazza rendszeresen, de volt már olyan, hogy túl sokat tett a hajára, amitől aztán úgy nézett kis a frissen mosott haja, mintha egy hónapja nem mosott volna hajat. most meg egy új dolgot akar kipróbálni, a coca-cola-t. amiről meg ugye, tudjuk, hogy mi mindenre jó még azon kívül, hogy milliók fogyasztják nap, mint nap. ezeken kívül még azt is olvasta, hogy szőkítésre is alkalmas. kérdezte is tőlem, hogyan csinálja? mennyi ideig hagyja rajta? lemossa, ne mossa le? 
mondtam neki fogalmam sincs, de inkább mossa le és ne hagyja rajta, mert mégis csak cukros, és lehet ragacsos lesz a szőkesége. (egyelőre nem számolt be a fejleményekről, de kíváncsian várom, hogy szőkébb lesz, vagy haja sem lesz...)
majd a randink végén a ház előtt búcsúzkodtunk, amikor megjelent (jobbról) mellettünk egy autó, amiről nem derült ki, hogy mi a szösz akart csinálni, de végignéztük. először totál ránk hajtott a járdán, pedig mi szinte a kapuban a lépcsőn álltunk, persze nem gyorsan, de azért meglepődtem és nem értettem, de intett a női sofőr, hogy ne aggódjunk. nem aggódtunk, inkább tovább néztük, mit művel. azt hiszem Y-ban tervezte a megfordulást, ami aztán duplán W-re sikeredett, majd még többször hátra és előre és csak ezek után állt be a mellettünk lévő parkoló helyre, ahova érkezéskor is simán beállhatott volna még egy busz is. majd amikor én úgy gondoltam na, beállt, akkor megint kihajtott előre és aztán visszatolatott szerintem ugyanoda és még többször előre, majd hátra. gondolom ugyanabba az irányba tervezte a későbbi elindulást, ahonnan jött és ezzel időt és talán még pénzt is szeretett volna spórolni, vagy csak szimplán az a fajta női sofőr, akivel jobb nem találkozni kereszteződésben, vagy váratlan helyzetben. nem néztem az órámat, de tuti, több percig művelte ezt mellettünk. csodás volt. majd búcsúzóul megöleltem drága barátnémat és megnyugtattam, hogy látod van nálad is szőkébb!