2013. december 12., csütörtök

innovatív csomagolás

egy este a szőkével teáztunk egy vendéglátóhelyen. inkább a bort preferáljunk a mind a ketten, de egy átmulatott este után ezt tűnt a legjobbnak az ő részéről, én magam maradtam a hosszúlépésnél. 
meg is kapta a szőke a hozzávalókat, a forró vizet, mézet, citromot, teafiltert. meg is csodáltuk a teafiltert, milyen jól néz ki. egyszerű design, jó minőségűnek tűnő egy adagnyi tea, innovatív csomagolásban, apró lyukakkal a csomagoláson. még kérdezte is, hogy láttam-e már ilyet.
majd miszőkénk fittyet hányva az innovációra, letépte a filter tetejét és beleöntötte a forró vízbe szálastól-bőröstől. kevergette, kutyulgatta, hozzáadta a mézet, citromot. amikor pedig a szájához emelte, hogy belekortyoljon, jött a felismerés:
- ezt most hogyan igyam meg? basszus!?
én ekkor már röhögtem és lebeszéltem arról, hogy szűrőt kérjen. a kanál segítségével próbálta a szétázott teafüveket kiszedegetni, kisebb-nagyobb sikerrel.
- de hiszen ezt nem is kellett volna kiönteni a zacsiból, hanem csak bele kellett volna állítani a forróvízbe? kérdezte szőkén.
- igen, bizony. nem hiába van ráírva, hogy innovatív csomagolású. világosítottam fel arról, amit egyébként ő maga is elolvasott.
kis idő múlva én elbúcsúztam és hazabattyogtam, de a pasija elmesélte a folytatást.
később kért még egy pohár teát a pincértől, aki közben elvitte a másik poharat, ami tele volt tealevelekkel.
majd, amikor meghozta az újabb adag innovatív csomagolású teafiltert a további hozzávalókkal, alig tudta megállni röhögés nélkül, és javasolta, hogy elég ha csak beleteszi a forró vízbe, hogy teljes legyen az élvezet a fogak közzé szoruló teafüvek nélkül.