2015. március 2., hétfő

termosz

mint olyan, nagyon praktikus dolog. főleg így télvíz idején. melegen tartja a teát egy hosszabb túra alatt is.


ezt a tulajdonságát még a miszőkénk is tudja. meg is kért a vasárnapi túra előtt, hogy főzzek teát, mert neki már nem jutott erre ideje, mert pogácsát sütött. mondtam neki, hozd a termoszod én meg adom a teát.
a túra alatt többször előkerült a termosz a táskából, miszőkénk mindenkit meg is kínált, ő is fogyasztott. majd egy másik alkalommal egy sziklán törökülésben megpihenve, lezseren, ahogy egy szőke nőtől csak lehet, fittyet hányva a termosz kupakjára, ami ugye pohárként szolgál, a termoszból igyekezett szomját oltani. de nem ismerve, vagy talán csak elmerengett a magaslati ritka levegőtől és figyelmen kívül hagyta, hogy a termosz tetején lévő gomb lenyomásával, az ott keletkező gödröcske nem arra szolgál, hogy a folyadék ki-be áramoljon, a termosz tartalma a nyakába, a hajára, a pulóverére és a nadrágja szárára folyt, eláztatva tetőtől talpig.