a mi kis szőke konyhatündérünk vacsorára invitált.
- süssünk pizzát! mondta.
- oké, kitakarítok, bevásárolok és ott vagyok nálad. mit vigyek?
- a szuper pizzasütődet és lilahagymát lécci.
- minden másod van? élesztő, liszt? receptet tudod?
- persze, persze, meg most megyünk mi is bevásárolni. mennyi liszt is kell és mindegy milyen?
- 40 dkg és sima, nem rétes!!!
- jó-jó, rendben. gyere 4-re. kulcsot hozz, hátha hamarabb érsz oda.
- oké, 4-re ott vagyok.
kicsit elszöszöltem az időt a kutyasétáltatással, felöltözéssel, valamit a bevásárlás is tovább tartott, mint terveztem és már a pénztárnál újraterveztem az egészet, hogy már nem is megyek haza, hanem egyből megyek a szőkéhez. ohh, bakker, se pizzasütő, se lila hagyma.
gyors telefon:
- lila hagymát nem hoztam, vegyél lécci, minnyá ott vagyok nálad.
- basszus pedig lila hagyma az nagyon kell, de oké akkor veszek, addig főzz egy kávét.
mire a kávé lefőtt meg is érkeztek. gyors tervezés, melyik pizzára mi kerüljön. majd villámba be is gyúrtam a tésztát.
közben jeleztem, hogy pizzasütőt sem hoztam.
a miszőkénk erre kissé kétségbe esett.
- akkor most mi lesz?! hogy sütjük meg?
megnyugtattuk a pasijával:
- ne aggódj, most nem kerek, hanem szögletes pizzánk lesz, megsütjük a tepsidben.
majd mire kisült az első pizza és már szeleteltük is, lelkesen felkiáltott a konyhatündérünk:
- dejóó, nekem is van pizzasütőm!!!!
majd röhögve közöltem vele:
- de már sütöttünk nálad pizzát ebben a tepsiben, és akkor is remek lett.
- tényleg?! és én is itt voltam?
majd a pasijával összekacsintva, megpróbáltuk beetetni, hogy az utca pizzaárusok pedig nem kerek és nem is szögletes pizzasütőben sütik a pizzát, hanem háromszög alakúban.
- he-he, azért mindent én sem hiszek el!
