bicajozik is

sokat a miszőkénk. előnyeit nyilván senkinek sem kell bemutatnom, de ő is a legfontosabbakat szem előtt tartva alkalmazza ezen közlekedési eszközt. ezek pedig csak a rend kedvéért, gazdasági, környezetvédelmi és közérzeti szempontok.

bicajos szőkeségeit megpróbálom összefoglalni itt egyben, ami persze nem zárja ki, hogy a jövőben nem lesznek még hasonló történések vele és a kétkerekűjével.

a bicaja tulajdonképpen semmi extra, nem egy értékes darab. funkcionális szempontból viszont tökéletes. van két kereke, lámpái, lehet hajtani, fékezni is lehet, a maga modern módján, a kormányon elhelyezett első és hátsó fékkarral, kosara is van, sőt nem olyan régen beruháztunk egy kis extra tuningra, csinos hátsó bicajos táskákkal is felszerelvényeztük. igazán sikkes, na.

semmi extrássága ellenére, még csak a márkáját sem tudnám megnevezni, történt egyszer, hogy ellopták. igen csak elkeseredett. de ezzel mindannyian így lettünk volna.

egy új bicikli nem két forint, családi vonalon viszont kapott egy igen vagány, használt, kontrás, városi kergetőt. nekem nagyon tetszett, ő annyira nem volt oda érte. talán méretileg nem hozzá szabták, de az igyekezet meg volt benne, hogy hozzászokjon.

egy dologgal volt gondban, ez pedig a fék, ami ugye kontrás. tudvalevő, hogy ez nem egy bonyolult dolog, könnyen irányítható, stb. de neki nem ment. szerinte, ezt nem lehet normálisan használni, mert a bicikli túl gyorsan és túl hirtelen áll meg. effektíve, amikor ő fékez, inkább egyből le is ugrik a bicikliről. mókás látvány, meg kell hagyni.

próbáltam neki elmagyarázni a használat mikéntjét, meg gondoljon arra, hogy a kocsiban sem úgy fékez, hogy egyből lenyomja tövig a fékpedált, de csak nem ment neki... maradt a maga által kifejlesztett fékezek és leugrok a bicikliről modellnél.

mire ezt megszokta volna, egy csodás véletlen, vagy mázli, vagy szerencse folytán meglett az elveszettnek hitt régi bicaja.

azóta nagyon vigyáz rá és igyekszik a járgányát nem kitenni a rabolóknak. éppen ezért a nálam tett, igen gyakori látogatások alkalmával sem hagyja kint az utcán, hanem képes a sok-sok lépcsőn fel, majd le, majd újra le és visszafelé sokat fel, majd újra le útvonalon végigcipelni. vagyis a végigcipelni kifejezés nem helyes, hiszen ezt is csak a maga szőke módján teszi, egyáltalán nem megkönnyítve a dolgát. mégpedig ez úgy történik, mintha azok a fránya lépcsők nem is volnának, hanem csak emelkedő és lejtő lenne. tolja, taszigálja, gurítja, majdnem magával rántva a mélybe. veszélyes és meglehetősen mókás látvány. párszor már volt szerencsém végignézni.

majd ezt megunva, demonstrálni próbáltam neki, a fel-levitel leghatékonyabb módját, hol, mit fogjon meg, majd emelje fel és mennyivel könnyebb és gyorsabb lesz. hááát, majd meglájtuk, egyelőre a gyakorlás fázisában vagyunk...

tűzrakás

kertje is van a miszőkénknek, nem is kicsi és nem is kevés fűvel, fával. amit ugyebár gondozni kell, nyírni, metszeni, leszedni, satöbbi. nincs még benne gyakorlata, de majd idővel lesz, tudom. a maga módján biztosan.

a múltkorában, amikor az első termések megjelentek a gyümölcsfáin, büszkén vezetett körbe, hogy nézd nem csináltam velük semmit és mégis mennyi meggy, cseresznye, alma, körte, megaminden, ami fán terem. de hát a gyümölcsök már csak ilyenek, maguktól teremnek...

na, de nem is a kertészeti tudás itt a lényeg, hanem, hogy már annyira akartunk kerti mulatságot barátokkal, nagy tűzrakással, bográcsozással, csillagokkal, fűben fekvéssel, hogy a végén csak megszerveződött. a feladatok ki is lettek osztva, ki, mit csinál, mit szerez be.

majd a mulatság délutánján enyhe aggódással a hangjában hív, hogy a tűzhöz, bográcsozáshoz kéne fa, de neki az szerinte nincs...

hát mondom az nem kis baj, és valóban kéne...

majd felhasználva egy másik baráttal folytatott telefonos segítséget, kiderült, hogy van neki, a padlásán, csak le kell hozni.

mert, hát idő és barátok kellenek ahhoz, hogy az ember megismerje az otthonát és tudatában legyen minden egyes, apró részletének, szegletének.

igaz vagy hamis

na végre a miszőkénk újra itthon...

kissé megviselten, megtörten, de mégis erős nőként hazaérkezőt jómagam gyermeki és családi teendőimből kifolyólag nem tudtam kellő figyelemmel és ellátással várni. de megtette ezt más helyettem úgy ahogy kellett, ahogy az jól esett és erősített.

a szex része az életünknek, persze már akinek... neki igen. teszi ő azt helyzettől függően kellően megítélt felelősséggel.

abban a bizonyos helyzetben felmerült mindkét fél részéről a védekezés mikéntje... miszőkénk lelkesen újságolja és mutatja az újonnan beszerzett védekezési eszközt annak az embernek, akivel korábban meglehetősen közeli kapcsolatot ápolt, megfeledkezve arról, hogy a dobozból hiányzik már egy darab.

majd amikor a hiányzó darab hollétére rákérdezett, ő azt feleli, hogy a kiküldetése alatt xy összegabalyodott rs-sel...

kiküldetésben

tegnap este kaptam a hírt a szőkéről, vagyis inkább a háza tájáról.

miután kulturálisan vidéki kiküldetésben végzi munkáját, a házát és állatait egy barátjára bízta. az utolsó otthon töltött óráiban együtt voltunk, de nem gondoltam, hogy minden lépését felügyelnem kellett volna. 

a garázsba beállást felügyeltem, segítettem, a ruhák kiválasztásában is adtam instrukciókat, a kínált ebédet jóízűen elfogyasztottam, majd elszállítmányoztam csomagostul, csinos nemgyárimunkás piros kabátkájában a munkahelyére. de arra nem gondoltam, hogy a nem zárható garázsában a kocsi mellett hagyja a slusszkulcsot, majd a házat elhagyva a kaput se kulccsal, se kilinccsel nem zárja be... 

csókoltatjuk és továbbra is szeretjük itthonról. kutya, macskák, kocsi, ház, kert, halastó megvan még, kulcsot elraktuk, kaput bezártuk.

burgonyák

elhatároztam, hogy a csajokat megismertetem az édesburgonyával, mint egy rendkívül finom és tápanyagokban gazdag növénnyel. én ezidáig nem ismertem és talán még a létezéséről sem tudtam... de  nálam szerelem volt első találkozásra.

össze is jött a közös ebéd, terítéken az édesburgonyával. majd a várt siker elmaradt... a rajongótábor nem duzzadt nagyobbra, de a miszőkénk burgonyákról alkotott ismeretei mindenképpen bővültek.

- hányfajta burgonyát is ismerek?... van az édes, az új és a parázs...

majd később megjegyezte, hogy furcsállta, hogy az újat nem lehet mindig kapni...

zseb

a miszőkénk egy ízig vérig, tetőtől talpig nő. ezt kijelenthetem. és, minthogy nő, vagy ahogy ő mondaná városi nő, rendelkezik egy magára valamit is adó nő összes, fontos, klasszikus ruhadarabjával.

mivel a művészetekben jártas, talán ennek köszönhetően jó ízléssel válogatja össze a ruhatárát megbízható és megfizethető márkáktól. ha a stílusát egy szóban kéne jellemezni, akkor az eklektikus a megfelelő, persze a szó jelentésének nem következetlenségében és ingadozásában értendő. 

egy ilyen alap ruhadarabja a ballonkabát. nem a klasszikus bézs, vagy homokszínű, ahogy mondjuk bennem él a kép, még a 80-as évekből, hanem fekete.

na mármost, mint tudjuk az ilyen klasszikus ruhadarabok zsebeit megvásárláskor bevarrva találjuk. nem megtévesztésképpen, hogy nincs zsebe, hanem hogy kicsit bíbelődjön vele az ember, amíg kibontja a varrást.

a szőke, mint tegnap este megtudtam tőle, majd két évig hordta úgy a ballonkabátját, hogy nem tudta, hogy van zsebe.

meg is jegyezte párszor, hogy kár, hogy nincs zsebe... de már nézd két ujjamnak csináltam helyet!

majd egyszer, valami véletlen folytán, talán egy teraszos borozgatás alkalmából magamra öltöttem a kabátját és rettentően zavart, hogy nincs zsebe... megvizsgáltam és egy kisolló segítségével zsebet varázsoltam a szőke ballonkabátjára. azóta nem csak a két ujja, hanem mindkét keze is belefér a ballonja zsebébe.

cangajo: napi szőke

cangajo: napi szőke: konkrétan nem találok semmit, de már azt sem tudom mit keresek.

cangajo: napi szőke

cangajo: napi szőke: címmel új rovatot indítok. természetesen a kultúráért felelős, de nagyon szőke barátnőm engedélyével. mert, hogy ő az alanya a szőkés történteknek. imádjuk, szeretjük Őt magát nagyon, és örülünk szőkeségének, ami sok vidám percet okoz kis csapatunknak.

annyit tudni kell ám róla, hogy nagyon okos nőszemély, de tényleg, azonban még is van egy kicsiny szeletke a szürkeállományában, ami a napi gyakorlatiasságában ügyetlenné és szőkévé teszi. változtatni nem akarunk rajta, mert ő így kerek és egész. a mi szőkénk.

úgy esett, hogy a szőke bodzaszörp készítésre invitált. remek, én is akartam és nincs is annál kényelmesebb, mint kimenni a kertbe és ott bodzát szedni. már tavalyról megmaradt minden egyéb, más fontos kellék a szörp összeállításához, csak el kell a szőkéhez szállítmányozni.

én: 5 literes befőttes üveged van?
szőke: az van, egy csomó
én: remek, akkor minden mást én viszek.

megérkezünk. gyereket gyorsan elaltatom, ebéd után vagyunk. aztán kényelmesen összeállíthatjuk a szörpöt és az üdítőt.

én: befőttesüvegek?
szőke: itt vannak, ezek azok.
én: ez neked 5 literes?
szőke: hát nem?
én: szerinted mi van az üvegre írva? mert, hogy ebbe 1,5 liternél több nem fér az tuti.
szőke: ja, lehet...

aztán persze én is szőkére vettem a figurát. miután találtunk egy köbö 5,5 literes fazekat, én a szőke tincses nem számoltam azzal, hogy hogyan fog beleférni az 5,5 literes fazékba, az 5 l víz, 2 kg cukor és a nagyon sok bodzavirág. hát persze sehogy. kétfelé vettem és valahogy át meg visszacserpáltam, hogy mindkettőbe jusson amindenből. és most várunk 3-4 napot.

persze hangyányit aggódok, mert a szőke feladata a napi kevergetés, nála van a két fazék...