tegnap este kaptam a hírt a szőkéről, vagyis inkább a háza tájáról.
miután kulturálisan vidéki kiküldetésben végzi munkáját, a házát és állatait egy barátjára bízta. az utolsó otthon töltött óráiban együtt voltunk, de nem gondoltam, hogy minden lépését felügyelnem kellett volna.
a garázsba beállást felügyeltem, segítettem, a ruhák kiválasztásában is adtam instrukciókat, a kínált ebédet jóízűen elfogyasztottam, majd elszállítmányoztam csomagostul, csinos nemgyárimunkás piros kabátkájában a munkahelyére. de arra nem gondoltam, hogy a nem zárható garázsában a kocsi mellett hagyja a slusszkulcsot, majd a házat elhagyva a kaput se kulccsal, se kilinccsel nem zárja be...
csókoltatjuk és továbbra is szeretjük itthonról. kutya, macskák, kocsi, ház, kert, halastó megvan még, kulcsot elraktuk, kaput bezártuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése