a szombat estét a kedves szőke barátnémmal töltöttem. mindig örülök, ha vele lehetek, egy a társasága miatt, meg egyébként is ritkábban találkozunk mostanság, kettő meg, mert tudom, hogy kellő anyagot és élményt kapok az új bejegyzésekhez.
ültünk a konyhájában az asztal körül, borozgattunk, amikor a konyhaszekrényére mutatott egy kupac fém karikára és kérdezi:
- szerinted az mi?
már késő is volt, nem is láttam rendesen, közelebb menni nem volt kedvem, hogy rendesen megvizsgáljam, csakis az első vizuális benyomásra támaszkodhattam.
- sütiszaggató? válaszoltam kérdezve.
- neeem.
akkor megint arra hunyorogtam, hogy jobban szemügyre vegyem a fém kupacot. majd a darabszámról bevillant.
- szalvétagyűrű. vágtam rá, most már biztosan és határozottan.
- iiigen. jött a helyeslés a szőkétől.
majd ugyanabban a pillanatban jött is a következő kérdés, majdhogynem saját magához:
- de miért ne lehetne sütiszaggató?
erre a pasija, kedvesen, majdnem fej simogatva:
- drágám! két kezed van, hogy használnád egyszerre a hat sütiszaggatót?
majd szőkén és magabiztosan jött is a válasz:
- de hát, ha itt vannak a barátaim, és sütit készítünk, akkor együtt is tudnánk sütit szaggatni...
erre persze már se én, se a pasija nem tudtunk frappánsan érvelni, csak nevettünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése