a hajáról

essék szó a hajáról is, ha már egyszer minden balul sikerült csetlését, botlását abból eredeztetjük.
a színe szőke, ezt gondolom nem is kell mondanom. de nem ám festett, hanem eredeti, vele született szín ez. olyan, amit más kínlódva, fodrászhoz járva próbál magáévá tenni. nyáron szikrázó, a szőke minden árnyalata megtalálható benne. télen kicsit fakóbb, sötétebb és inkább kelt olyan hatást, mintha festett lenne a le nőttnek tűnő egészen sötét barna hajtövekkel. de még sem tűnik ápolatlannak és elhanyagoltnak.
hajának hossza változó. jelenleg hosszú, egészen a válláig ér. fodrászhoz nem gyakran jár, talán ez a hosszú haj előnye. mert az addig nőhet, amíg az ember meg nem unja. ő is ilyen. ritkán, de változtat a hajának hosszán és formáján. alapvetően mindig ugyanúgy hordja, kócosan, borzosan, éppen ahogy esik feltűzi. ha kiengedve van, akkor meg folyton abban turkál, borzolja, csavargatja, egyik oldalról a másikra hajtja, a füle mögé tűri, miközben mesél, vagy dolgozik, vagy agyal, vagy szervez, vagy telefonál.
a minap egyik kollégájával éppen, hogy megemlítettük egy hibásan lefoglalt jegy kapcsán, mindketten csak egy-egy szóval jellemezve:
- tudod, szőke.
- meg kócos is.
szóval igen kócos, mindig. fésűt nem nagyon használ, talán csak hajmosás után. néha még gondozza is oly módon a szőkeségét, hogy citromlével bekeni vagy bolti kencét használ, hogy még szőkébb és világosabb legyen.
ráadásul nagyon, de nagyon sok haja van. én csak ábrándozok és szeretnék annyit és olyan dúsat, mint az övé. de nekem csak a vékony hajszálak jutottak.
tegnap este valahogy szóba került a haja beszélgetés közben:
- most meg vagyok fésülködve.
mire mi, teljesen egyszerre, ugyanazzal a hangsúllyal:
- tééényleg?!
majd felháborodva jött a válasz:
- igeeen!
szóval ilyen a miszőkénk haja, magára valamit is adó nőként, nem elhanyagolja, de túlzásba sem viszi. éppen annyit, amennyit kell, felesleges időt és pénz nem rá áldozva hordja fejének díszes ékes, tollát.