próba

a  miszőkénkkel lenni mindig öröm, mert tuti csinál valami olyat, vagy történik vele olyan, amiért már önmagában megérte a vele eltöltött idő.

így volt ez ma is.

elhatároztuk, hogy shoppingolunk egyet. nekem a gyerekem szülinapjára kellettek partykellékek, neki meg, mivel magára valamit is adó nő, meg pasija is van, szüksége volt egy-két új fehérneműre, meg bármire, ami megtetszik.

a második üzletben nem kis kupac ruhadarabbal és fehérneművel a kezében, ami mögül alig látszott ki, bement a legnagyobb próbafülkébe.

egy-két kör után, mivel nem találtam semmi ínyemre valót utánamentem, segíteni, dönteni. mert mindig segítségre szorul. már a kiválasztott pulóver levételével is gondok voltak, ami kicsit magasabbra volt akasztva. pedig aztán én sem vagyok egy túlontúl magas nő.

a felpróbált darabok között volt egy-két jó felső, de nem érte meg az árát, ebben mindketten megegyeztünk. majd jött a nadrágpróba.

egy igen szűk fazonú farmernadrágot próbált magára húzni, cipőstül. majd hamar el is akadt, valahol a magassarkú cipőjének a talpa és a sarka hegyénél. próbálta húzni, vonni, le is, fel is, de nem ment. majd elhaló hangon, egy szál bugyiban a próbafülke padlóján ülve, elveszve a nadrág szárában így szólt:

- Iviii, segíííts!

- talán cipő nélkül kellett volna megpróbálnod, nem?! és magamban már sejtettem, hogy ebből blogbejegyzés lesz.

- na mutasd! majd lehajoltam és megpróbáltam kiszabadítani a nadrág torkából a cipője sarkát és megpillantottam a nadrág alján egy cipzárt, amit lehúzva szabad utat nyert a cipellő és a miszőkénk csinos kis lábacskája.